Jó napot Hölgyeim és Uraim!
Most láthatnak egy grafikus leírást arról, hogy mit jelent szegénynek lenni ebben a világban. Arra kérem Önöket, képzeljék el, hogy minden reggel felébredve látják, hogy szegény emberek vannak maguk körül. Ráadásul rájön arra is, hogy egy olyan társadalomban él, ahol valójában rengeteg erőforrás van. Ám ezeket az erőforrásokat a politikai elit elkülönítette, elkerítette saját magának.
Biztosan az Önök lelke is egy politikai és gazdasági rendszerre vágyik, amely jobb, mint az, amelyben jelenleg élnek. Tegyük fel, hogy egy olyan társadalomban élünk, ahol elterjedt a hátrányos megkülönböztetés; ahol a kormány bűnözői élvezik a társadalom előnyeinek legnagyobb részét. Tegyük fel, hogy egy olyan társadalomban élünk, ahol a politikai és gazdasági termelő elit kiépítette a nemzet gazdagságát és kincstárát. Biztos mindenki nagyon dühös lenne, ha így lenne. Azt szeretnénk, ha valami jobb jönne, mint amiben jelenleg élünk.
Egy olyan rendszerre lenne szükségünk, amely tisztességes, nyitott, átlátható, tehát olyan rendszert akarunk, amely gyakorolja a meritokráciát. De tudják mi a helyzet? A világ nagy része egyetért Önökkel, velünk. A világ nagy része azt gondolja, hogy pontosan egy ilyen rendszerre lenne szükség.
Szovjetunió harminc évvel ezelőtt szélsőségesen gyakorolta az ilyen politikai manipulációt és gazdasági korlátozásokat. A Szovjetunió harminc évvel ezelőtt összeomlott, a világ pedig bejelentette, hogy a történelem véget ért. A világ minden táján csak egy út van a továbblépéshez, és ezt az előrejelzést két gondolkodási terv jellemezte; liberális demokrácia és a szabadpiaci kapitalizmus. Elvileg mi lehet igazságosabb és átláthatóbb, mint egy olyan politikai rendszer, ahol minden férfi és nő egyenlő szavazatot kap? Mi lehet átláthatóbb, meritokratikusabb, mint egy anonim szabad piac, amely meghatározza a sikert vagy kudarcot annak alapján, hogy keményen dolgoztál vagy sem?
A történelem véget ért.
Ami a tervezés iránt érdeklődő technikusokat illeti, ezek a politikai és gazdasági rendszerek további vonzerővel bírnak, mégpedig, hogy önkorrekciónak szánták őket. A demokratikus politikai rendszerekbe beépített automatikus stabilizátorok rugalmasak és innovatívak, a szabad piac alkalmazkodik a végső zavarok elhárításához. Ez a harminc évvel ezelőtti bejelentés a Szovjetunió összeomlásakor útmutatást nyújtott nekünk a világ, a közgazdaságtan, a demokrácia és a világrend szempontjából. Így kezdjük megszervezni a globális rendszert.
Az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság többi nyugati gazdasága, amely az Atlanti-óceánt gyűrűzte volt a központ, az a tégely, ahol ezeket az ötleteket kipróbálták, és amelyekből ezek az ötletek világszerte kibontakoznának, és ki is bontakoztak, nem is akárhogy. 1970-ben a világ negyvenöt gazdaságát tekintették demokratikusnak, és ez a szám 2010-ig a háromszorosára nőtt, ami hatalmas siker volt. Az egész világon, bármelyik gazdaságban is találta magát, ez volt a megfelelő út.
A történelem véget ért.
Tudtuk, hogy hogyan kell kinéznie a világrendnek. Aztán történt valami, és a történelem úgy döntött, hogy az emberiséggel még nem fejezte be teljesen a dolgát. 2008 szeptemberében a Lehman Brothers tönkrement. Az amerikai másodlagos jelzálogkölcsönök piaca nem teljesítette a követeléseket, és a világ teljes egészében beleszaladt egy globális pénzügyi válságba. Az egész világ vagyonának milliárd dollárnyi gazdasági jólétét pusztították el. A világ GDP-jének felét, és annak az összegnek a felét is, amit a világon minden évben a dolgozók kerestek meg, tizenkét hónap alatt csak úgy eltűnt. Harmincnégy millió ember szenvedett a munkanélküliség miatt, és ezáltal az egész világ az összeomlás küszöbén állt.
Mi történt ezzel a bátor új világrenddel, amelyet huszonöt évvel ezelőtt építettünk? A helyettesített szabadpiaci kapitalizmus most egy boszorkányvadászatot jelent a közgazdászok számára, akik leírták a szabad piac előnyeit. A szabad piac előnyeit olyasmik váltották fel, mint például, hogy a szabad piac számlázza a pénzügyi intézményeket, amelyek túl nagyra válnak ahhoz, hogy megbukhassanak. A kormánynak meg kell óvnia azokat a bankokat, ahol az új „gazember” bankok, amelyek a szabadpiaci kapitalizmus hősei voltak, a rendszer gazembereivé váltak. Ahol az emberek arról beszéltek, hogy ha fegyvert adsz az embernek, akkor bankot rabol, de ha bankot adsz egy embernek, akkor az egész világot kirabolja.
A világnak nem így kellett volna alakulnia.
De minden rendben van, mert mégis megvan a liberális demokrácia, de valójában talán mégsem. A világ legautokratikusabb rendszere, a világ legközpontosabban ellenőrzött rendszere. Kína haladéktalanul felül fogja múlni az Egyesült Államokat, mint a világ legnagyobb gazdaságát. Ennek végrehajtása során volt egy jelentés, amely az év elején jelent meg a The Financial Times-ban, de sokunk számára, akik ezt a statisztikát tanulmányoztuk, volt néhány meglepő dolog az új világrenddel kapcsolatban, ami mára már a régi világrendnek számít. Kína ugyanakkor hatszázhuszonhét millió embert húzott ki a szélsőséges szegénységből, annál jóval többet, mint amennyit százötven demokrácia év alatt.
Mi történt a világgal?
Nem csak a világ állt a feje tetejére. A globális pénzügyi válság idején a nem transzatlanti gazdaságok váltak a globális gazdaság felmentőseregévé. Kína a globális pénzügyi válság során négy és fél trillió dollárral nőtt, ami a háromszorosa annak, amit az Egyesült Államok képes volt elérni. Európában manapság a kontinens legsikeresebb gazdasága, Németország azért növekszik, mert exportál árut a fejlődő Ázsiába. Mint tudjuk, Németország ma inkább exportál a fejlődő Ázsiába, mint az Egyesült Államokba.
A világ gazdasági súlypontja pedig másfelé mozdult az elmúlt negyed évszázadban. Ott voltak még a folyamatosan kelet felé haladó transzatlanti gazdaságok, amelyeket Kína és az illiberális demokrácia emelkedése, valamint a liberális demokráciát követő kelet-ázsiai országok felemelkedése nyomott el. Erre nem kellett volna sor kerüljön, ennek nem kellett volna megtörténnie egyáltalán. Húsz évvel ezelőtt a világ legbefolyásosabb közgazdászai azt írták, hogy ha úgy gondoljuk, hogy Ázsia felemelkedése és Kína felemelkedése valóban igazi volt, meg fogunk lepődni, ugyanúgy, mint a szovjetek összeomlása esetében.
Ennek nem kellett volna megtörténnie. Persze Kína és sok kelet-ázsiai gazdaság folytatja a szabadpiaci kapitalizmust. Akkor úgy tűnt, hogy a szabad piaci kapitalizmus kudarcot vallott a globális pénzügyi válságban. Azok a gazdaságok, amelyek a transzatlanti tengely mentén maradtak, a liberális demokráciánál maradtak, de aztán a padlóra kerültek, miközben a világ többi részén az illiberális demokráciák növekedtek. Mi történt a világgal? Ez megkérdőjelezi a világrendünkről alkotott véleményünket.
Hadd mondjam el, hogyan kellene gondolnunk arra, ami történik.
Kína valódi hatása nem az, hogy jelenleg nagyobb gazdaság, mint az Egyesült Államok, hanem az, hogy teljesen más politikai rendszert mutat be. Ez eltávolít minket a liberális demokrácia általános elképzeléseitől. De a liberális demokrácia jó cél volt, amikor elkezdtem ezt az előadást, és elmondtam Önöknek, hogy milyen a nem liberális demokráciák gyakorlása. Nagyon könnyű megegyezni abban, hogy miért kellene valami jobbat keresnünk. Valami jobbat, de itt a liberális demokrácia veszélye, hogy jelszóvá, egy valóságos kóddá vált, ami mindent magába foglal az életről, amit nem élhetünk, de amit szeretnénk élni. Legyünk hát egy fényes buborék, amit a világ gazdaságai előtt gurítunk, hogy átalakuljanak a transzatlanti tengely képévé.
De tudják mit?
A világ jóléte számára talán ez nem a legjobb dolog. Úgy gondolom, hogy egy liberális demokráciának ilyennek kell lennie: „a liberális demokráciának semmi köze nincs a választásokhoz. Semmi köze sincs a szavazóurnákhoz, az a dolga, hogy a kormány bizonytalan legyen miatta”. A vezetőknek és a kormánynak napi szinten tudniuk kell, hogy élethelyzetük az emberek változó kívánságainak alapján épül fel, és ezeket az embereket szolgálniuk kell. És itt van a meglepetés ebből a nézetből, amely valószínűleg csak egy kis változás az eredeti leíráshoz képest; mivel ebből a beszámolóból minden alkalommal meghalljuk, hogy a Kínai Kommunista Pártnak miként kell elsajátítania a gazdaságának az éves 10% -os növekedését, mert egyébként az emberek boldogtalanok lesznek.
Pontosan itt jelenik meg az a kijelentés, miszerint Kína ugyanolyan liberális demokráciájú, mint bármelyik más ország. Minden alkalommal, amikor egy kormányról szóló nyilatkozatot hallani, azt mondják, hogy nyugodjunk meg, mi liberális demokrácia vagyunk, mert szavazóurnákkal tartjuk a választásokat, de sajnáljuk, hogy nem tudjuk Önöket jól kiszolgálni. Ezektől mihamarabb forduljanak el, ez nem liberális demokrácia.
Itt egy kis meglepetés:
Az elmúlt ötven évben a világon a legnagyobb demokrácia nélküli ország, az Egyesült Államok a világ vezetőjeként volt elismerve, és kijelentette, hogy ott volt a világ szükségleteinek kiszolgálására. De gondolkodjunk el ezen egy pillanatra. Nem azért engedtük meg, hogy vezetővé váljon az Egyesült Államoknak, mert lett volna bármilyen szavazóurnás választás. Csupán azért döntöttünk úgy, hogy ők az uralkodók, és hogy őket választjuk a globális rend világvezetőjévé, mert ők a világ legerősebb és leggazdagabb nemzete. Státuszukban és befolyásukban páratlanok, katonai fegyverzetekkel rendelkeznek, amelyek egyedülállóak a világon. De tudják mit? Talán nem ez a megfelelő mód a világ irányítására.
Hadd fejezzem be egy javaslat előterjesztésével.
Itt van a javaslatom: ha valóban hinne a liberális demokrácia eszményeiben, akkor szem előtt kellene tartania ezt a képet: a liberális demokrácia azt mondja, hogy az érdekelt felek többségének szükségleteit szolgálja. Hol van a világon az emberek többsége? Itt van egy gondolatkísérlet; nézzen ki egy pontot a Dél-Kína tengerében, rajzoljon oda egy 4.000 km-es kört, amely egy apró kör. Mindössze 25 millió négyzetkilométert fed le a világ szárazföldi területének egyharmadából, és magában foglal minket az ASEAN-ban, ide tartozik Kairó, és a világ népességének több, mint 50% -a.
Ha a világ valóban hisz az emberiség sokszínűségének javításában és a liberális demokrácia eszményeiben, akkor ezt gyakorolnia kellene itt, ahol globális jelentőségű döntéseket kell hozni. Önöknek kell döntenie a világ működéséről.
Köszönöm szépen!
