A kriptovaluták skálázhatósági problémája egyre inkább felszínre tör, ahogy ezek a valuták közismertté válnak. Igazán lenyűgözőnek tűnhet az, hogy milyen fejlődésen ment át a Bitcoin és az Ethereum, de az a helyzet, hogy a kriptovaluták eredeti kialakítását nem a széles körű felhasználásra és adaptálásra szánták. Amikor kevesebb volt a tranzakciók száma sokkal kezelhetőbb volt, de minél népszerűbbé váltak, annál több kérdés merült fel velük kapcsolatban.
A skálázhatóság
Ahhoz, hogy a Bitcoin és az Ethereum versenyképesebbé váljon a már megszokott rendszerekkel szemben, mint például a Visa és a PayPal, komolyan kell fejlődniük amikor a tranzakciós időre kerül a sor. Míg a PayPal másodpercenként 193 tranzakciót, a Visa 1667 tranzakciót, az Ethereum pedig másodpercenként csak 20 tranzakciót bonyolít le, míg a Bitcoin csupán 7 tranzakcióra képes! Ezeket a számokat csak akkor lehet javítani, ha a kriptovaluták skálázhatósági problémáját megoldják.
Ha a főbb kriptovaluta skálázhatósági problémákat kategorizálnánk, akkor a következők lennének:
- A szükséges idő a tranzakciók blokkba történő bevitelére.
- A konszenzus elérésére szükséges idő.
A Bitcoin és az Ethereum esetében egy tranzakció akkor megy végbe, amikor egy bányász a tranzakciós adatokat az általuk bányászott blokkba helyezi. Tehát tegyük fel, hogy Anett 4 BTC-t akar küldeni Lacinak, és elküldi ezt a tranzakciós adatot a bányászoknak, majd a bányász azt blokkba helyezi, így az ügylet teljesnek tekinthető.
Minél magasabbak a tranzakciós díjak, annál gyorsabban teszik ezeket a bányászok a blokkjukba. Noha ez rendben van azok számára, akiknek óriási Bitcoin-tárcája van, pénzügyi szempontból valószínűleg nem ez a legmegfelelőbb lehetőség. Ha a lehető legalacsonyabb tranzakciós díjat fizeti, akkor meg kell várnia a 13 perces átlagos időtartamot az ügylet teljesítéséhez. A tranzakciók elvégzésére gyakran addig kellett várni, amíg új blokkot bányásztak (ami 10 perc Bitcoin esetén), mivel a régebbi blokkok lefoglalták a tranzakciókat. A Bitcoin méretkorlátozása 1 mb, amely súlyosan korlátozza tranzakcióinak kapacitását.
Mi a helyzet az Ethereummal?
Elméletileg az Ethereumnak másodpercenként 1000 tranzakciót kellene feldolgoznia. A gyakorlatban azonban az Ethereum minden blokkján 6,7 millió GAS limit van. Ahhoz, hogy megértsük mit jelent a „GAS”, gondolj a következő helyzetre. Anett intelligens szerződést bocsátott ki Laci számára. Laci észreveszi, hogy a szerződés elemei X mennyiségű GAS-be fognak kerülni. A GAS jelzi a számítástechnikai erőfeszítést, amit Lacinak a szerződésbe kell fektetni. Ennek megfelelően Anett felszámolja az elhasznált GAS mennyiséget.
Mivel minden blokknak van GAS limitje, a bányászok csak olyan tranzakciókat adhatnak hozzá, amelyek GAS igénye egyenlő vagy annál kevesebb, mint a blokk GAS limitje. Jelenleg az összes blokklánc alapú valuta peer-to-peer hálózatként van felépítve. A résztvevők, más néven a csomópontok, nem kapnak semmilyen különös kiváltságot, hiszen a cél egy egyenlő hálózat létrehozása. Nincs központi hatóság, és nincs hierarchia sem.
Az összes decentralizált kriptovaluta így épül fel, hogy hű maradjon filozófiájukhoz. Az ötlet az, hogy olyan valutarendszer létezzen, amelyben mindenkit egyenlőnek tekintenek, és nincs olyan irányító testület, amely saját kedve szerint határozhatja meg a valuta értékét. Ez igaz a Bitcoinra és az Ethereumra is. Ha viszont nincs központi entitás, hogyan tudná a rendszerben mindenki megtudni, hogy egy bizonyos tranzakció megtörtént? A hálózat a továbbadó protokollt követi. Gondolj arra, hogyan terjed a pletyka. Tegyük fel, hogy Anett 3 ETH-t küldött Lacinak. A hozzá legközelebbi csomópontok megtudják ezt, majd megmondják a hozzájuk legközelebbi csomópontoknak, azok pedig a szomszédaiknak, és mindaddig tovább terjednek, amíg mindenki meg nem tudja. A csomópontok alapvetően a bosszantó rokonok szerepét töltik be.
Bizalom nélküli rendszer
Ne feledd, hogy a csomópontok egy bizalom nélküli rendszert követnek. Ez azt jelenti, hogy az A csomópont azt mondja, hogy egy tranzakció érvényes, nem azt jelenti, hogy a B csomópont el is fogja hinni, hogy így van. A B csomópont elvégzi a saját számítási sorozatát annak ellenőrzésére, hogy a tranzakció valóban érvényes-e vagy sem. Ez azt jelenti, hogy minden csomópontnak rendelkeznie kell a blokklánc másolatával, hogy megkönnyítsék maguknak a számítást. Ez az egész folyamatot komolyan lelassítja, tehát a kriptovaluták skálázhatósági problémái valósak.
A probléma az, hogy a többi technológiától eltérően, minél inkább növekszik a csomópontok száma a kriptovaluta hálózatban, annál lassabb lesz az egész folyamat. A konszenzus lineáris módon történik, azaz feltételezzük, hogy 3 csomópont van: A, B és C.
Ahhoz, hogy konszenzus legyen, A elvégzi a számításokat és ellenőrzi, majd B megteszi ugyanezt, majd C is. Ha azonban van egy új csomópont a rendszerben, egy úgynevezett „D”, akkor még egy csomópontot hozzáad a konszenzusos rendszerhez, ami megnöveli a teljes időtartamot. Ahogy a kriptovaluták egyre népszerűbbek lettek, a tranzakciós idők lassabbak lettek. Ez különösen az Ethereum problémája, mivel az összes kriptovaluta között az Ethereum esetében van a legtöbb csomópont. Az ICO őrületnek köszönhetően mindenki szeretne egy darab Ethereum-ot, ami jelentősen megnövelte hálózatának csomópontjait. 2017 májusától kezdve az Ethereumnak 25.000 csomópontja volt, szemben a Bitcoin 7.000 csomópontjával. Valójában a csomópontok száma áprilistól májusig 81% -kal növekszik, ez majdnem a kétszerese.
Mi lenne tehát a megoldása a skálázási problémának?
Az Ethereum és a Bitcoin egyaránt olyan megoldásokkal álltak elő, amelyeket már meg is valósítottak vagy még fejlesztenek. A legfontosabbak ezek közül a következők: Segwit, a blokkméret növelése, Sharding, Proof of Stake, láncon kívüli csatorna. A Segwit, más néven a Segregated Witness aktiválása azt jelentené, hogy az egyes tranzakciók minden aláírási adata a fő láncról az oldalsó láncra kerül át. Az aláírási adatos rendszerrel az a probléma, hogy nagyon terjedelmes. Valójában az ügylet által felvett adatok 65% -a az aláírás miatt jött létre. És ezek az adatok csak az első ellenőrzési folyamat során hasznosak, később egyáltalán nincs szükség rájuk.
Tehát mi történne a Segwit aktiválásával? Az aláírási adatok továbbkerülnek a fő láncról a párhuzamos lánc kibővített blokkjára, és sok helyet fog felszabadítani magában a blokkban további tranzakciók elvégzéséhez. Az elképzelés az volt, hogy az aláírási adatok Merkle gyökér formájában kerülnek elrendezésre az oldalsó láncban. A tranzakciók a Merkle gyökerét a blokkba helyezik a coinbase tranzakcióval együtt. Ennek ellenére a fejlesztők valami váratlan dologba botlottak. Felfedezték, hogy a Merkle gyökérnek az adott helyre való áthelyezésével valamilyen módon megnövelik a teljes blokk méretkorlátot anélkül, hogy szándékosan növelnék a blokk méretkorlátját.
Alapvetően a tranzakciók összegének megduplázása egy blokkban megduplázza a tranzakciók számát is, és ez viszont szintén duplázza az aláírási adatok mennyiségét, amely ezen tranzakciók mindegyikében található. Ez a tranzakciókat még terjedelmesebbé tenné, és rengeteg idővel meghosszabbítja a tranzakciók idejét. Ez megnyitja a kaput olyan rosszindulatú felek számára, akik esetleg spammel szeretnék bombázni a blokkláncot.
A blokkméret növelése
Mivel a Bitcoin és az Ethereum fő problémája a korlátozott blokkméret volt, miért nem növelik őket? A Bitcoinnak nem kellett volna 1 MB-os korlátot megszabnia, de Satoshi kénytelen volt megtenni, mert nem akarták, hogy a Bitcoint spam-tranzakciók akadályozzák meg. Noha ez a gyakorlatban jó ötletnek tűnhet, ennek megvalósítása egyáltalán nem az. Valójában ez sok vitát váltott ki a Bitcoin közösségben, és szenvedélyesen vitatkoztak mind a blokkméret növelése mellett, mind pedig ellene.
A kriptovaluták skálázhatósági problémája miatt sokan attól tartanak, hogy a blokkméret növelése megnöveli a központosítást: mivel a hálózat mérete növekszik, a bányászathoz szükséges feldolgozási teljesítmény mennyisége is növekszik. Ez eltávolítja az összes kis bányászati medencét, és kizárólag a nagyléptékű medencék számára nyújt bányászati képességeket. Ez viszont növeli a központosítást, amely ellentétes a Bitcoin lényegével.
A Bitcoinnak tovább kell növekednie, és hozzáférhetőbbnek kell lennie a „hétköznapi ember” számára. Ha a blokk mérete nem változik, akkor nagyon valószínű, hogy a tranzakciós díjak egyre magasabbak lesznek. Amikor ez megtörténik, a hétköznapi ember soha nem fogja tudni használni, és kizárólag a gazdag és a nagyvállalatok fogják használni. Ez pedig soha nem volt a Bitcoin célja. A blokk méretének növekedése valójában a bányász javát szolgálja. A megnövelt blokk méret azt jelenti, hogy blokkonként növekszik a tranzakciók száma, ami viszont növeli a tranzakciós díjak összegét, amelyet a bányász a blokk bányászatából beszerezhet. A változások nem egyszerre következnek be, hanem idővel, fokozatosan. Az emberek legnagyobb félelme, hogy a blokk méretének megváltozásakor egyszerre túl sok minden történik, és ez komoly zavarokat okoz.
2017. május 21-én került sor a New York-i megállapodásra, ahol úgy döntöttek, hogy a Segwit aktiválásra kerül és a blokkok mérete 2 mb-ra növekszik, így úgy tűnik megoldódhat a kriptovaluták skálázhatósági problémája.
Érdekelnek a kriptopénzek? Ne maradj le a legérdekesebb infókról, csatlakozz hozzánk a lenti elérhetőségeken!
| Kezdőknek | Közösség | Egyéb |
|---|---|---|
| Bitcoin Útmutató | Likeolj minket Facebookon! | Legfrissebb Hírek |
| Ethereum Útmutató | Csatlakozz Discord-on! | Videók |
| Kripto Szótár | Kövess minket Youtuben is! | Altcoinok |
Tetszik a tartalom? Hívj meg minket egy kávéra!
Útmutatóink, tanulmányaink és minden tartalmunk teljesen ingyenes! Affiliatekből és támogatásokból tartjuk fent az oldalt. Ha szeretnél te is hozzájárulni, hogy az oldal továbbra is fennmaradjon és minőségi tartalmat közvetítsen, akkor támogass minket egy kávé árával kriptóban.
